Még a miniszterelnökkel is kezet fogott!
-mégsem választották polgármesterré…
Rövid történetünk szolgáljon a saját magunk, illetve az Ön okulására.
Anélkül, hogy belemélyednénk megjegyezzük, hogy bizony az a sokféle énkép amit felsorol a szakirodalom, bizony néha nagyon messze esik egymástól..
Milyennek látom magam? Milyennek szeretném, hogy lássanak engem a többiek? Milyennek látnak valójában a többiek? És milyen is vagyok én valójában?
Akkor, amikor az énsémának ellentmondó véleményeket teljes egészében visszautasítjuk, kialakul egy sajátos világ bennünk, s valljuk be körülöttünk is…
Azok a nem egyszer intelligens, jól képzett, sikeres emberek akik már valamit letettek az asztalra, bizony könnyen beleesnek a fenti csapdába.
Ügyfelünk látta a polgármester váltás szükségességét a kisvárosában, jó üzleti- és politikai kapcsolatokkal rendelkezett, sőt tananyagainkból is vásárolt egyet.
Majd jöttek a hosszú, se eleje, se vége levelek, amelyek mind, mind az ő nagyszerűségét és alkalmasságát bizonygatták felénk(!) miközben azzal, hogy a választók mit akarnak, egy cseppet sem foglalkozott. Kommunikált ugyan a lakosság felé, de ebben nem emelte fel őket, nem adott nekik fontosságérzetet, csak úgy sugárzott belőle az önteltség.
A csúcs az az volt, hogy még azzal is eldicsekedett, bizony ő még a miniszterelnökkel is kezet fogott…
Azután egyszer csak 2010 ősze lett, választások vasárnapja és ő este értetlenül és döbbenettel szemlélte az eredményeket.
A négy indulóból az utolsó lett.
Mi a tanulsága ennek a kisarkított történetnek?
Hiába érzem én magam alkalmasnak egy település vezetésére, ha ezt nem kommunikálom megfelelően és az elvárható tiszteletet sem adom meg a választóimnak, akkor garantált a vereség. És a szégyen. Bár az ilyen emberek ritkán néznek magukba, hibáztatnak mindenkit, csak egy valakit nem… Aki miatt mindez történt: saját magukat.
Hagyjon üzenetet