Ma a relatív alkalmasságról gondolkozzunk el. Arról, hogy a polgármesteri posztért versenybe szállók között mennyire vagyok alkalmas, illetve, hogy én vagyok-e a legalkalmasabb?
A polgármester választás jellegéből adódik, hogy csak annak érdemes elindulnia, aki meg van győződve az esélyességéről. A második hely sovány vigasz.

Ez a legbonyolultabb tükörbenézés. Ki kellene puhatolni a lakosság véleményét, no de hogyan? Ha nem mondja el az indulási szándékát, akkor nem gondolkoznak el komolyan a megkérdezettek. Ha elmondja, akkor viszont egyre kevesebb őszinteséggel fog találkozni. A hiteles válasz viszont nélkülözhetetlen a felkészülés folytatását illetően.

Kutassa, keresse a legrafináltabb módokon is, hogy vajon mi a vélemény, alakítható-e, mivel lehetne a legjobb hatást elérni a bizonytalankodók körében.

Rengeteg közvélemény-kutatást végeztünk, végzünk. Néha jókora csalódás volt a megrendelőnk számára az eredmény. De kevésbé fájdalmas, mintha ezzel a választás estéjén szembesülne.

Ha „szimatolással” nem kap megnyugtató választ, akkor a segítségünkkel szervezzen szakszerű közvélemény-kutatást, –vagy bízzon meg bennünket a teljeskörű lebonyolítással–, és akkor biztos alapokra építheti kampányát.
A polgármester választás is egy verseny, de a dobogónak csak egy foka van: mindennél fontosabb információ, hogy van-e esélyem a győzelemre?

A következő esélynövelő leckében azzal vetünk számot, vajon alkalmasnak tart-e bennünket a konkurenciánk, majd az ötödikben a polgármesteri műveltségünket vizsgáljuk meg.