A sztori, amit minden (leendő) polgármesterjelöltnek meg kell ismernie!

Egy markáns csapda, amibe sokan beleesnek!

Markáns csapda, amibe mit beleesnek?! Dalolva sétálnak bele a leendő polgármester jelöltek szép számmal…

Mai mottónk:  „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”


Mit jelent ez?
Röviden összefoglalva: A jó szándék hozzáértés nélkül kárt okozhat.

Mit keres ez egy esélynöveléssel foglalkozó oldal blogjában a pokol, a jó szándék, meg a kikövezett út?
Győzelem, vagy vereség? Ugye nagyon nem mindegy?!

A sztori röviden

Valahol félúton vagyunk két önkormányzati választás között. A polgármester váratlanul lemond, időközi választást írnak ki a faluban rövidesen.

Tibor ennek a kis településnek a köztiszteletben álló boltosa. (Legalább is ő így pozicionálja magát, de ne szaladjunk még előre)
Negyven múlt, a gyerek már akkora, hogy lassan átvehetné a bolt irányítását. Igen ám, de mi lesz akkor Tiborunkkal?
Kapóra jön neki az időközi választás, indul tehát a polgármesteri székért.

Ezt az ötletét meg is osztja hamarjában a családjával, akik maximálisan támogatják, sőt lelkesítik is, hiszen rangot, dicsőséget és még több pénzt jelenthet a háztartás számára, ha sikerül nyerni.
Gyorsan terjed a hír a kis faluban, nincs mit csodálkozni ezen, hiszen Tibor a vevőinek is elmondja a tervét, akik szintén helyeslően állnak hozzá, merthogy a falu egyetlen boltjáról van szó, minek rosszban lenni a tulajjal…

Aztán gyorsan elszalad az idő, Tiborunk nem is folytat különösebb kampányt, hiszen zsebében ott a sok támogató ígéret.
A választások estéjén szembesül azzal, hogy a négy jelölt közül ő bizony csak a harmadik lett.
Tibor nagyon nem erre számított, összeomlik…

Ki ringatja álomba a jelölteket?

Mi lehet a fenti, nem is túl ritka jelenség mögött?

Tiborunk beszundított.
Tiborunkat elaltatta a környezete, a sok szép ígéret.
Azt nem mondta neki senki, miért is mondta volna, hogy bizony irigyek rá a választók. Egyetlen kis üzletként olyan árakat szabott, amelyek… Folytassam? (A legközelebbi falu nyolc kilométerre, oda a napi kis bevásárlásért nem érdemes átugrani, főleg, hogy ott is csak egy bolt van, a város bő húszas, az oda-vissza közel ötven, meg hát nincs is mindenkinek autója, a buszjáratokról ne is beszéljünk…)

Most a választók áraztak, be is árazták boltosukat a szavazófülke arc-, és névnélküliségét garantáló környezetében.

Ki a bűnös?

Mi volt Tibor legnagyobb „bűne”? A gazdagsága, amelyre azt mondták a többiek; ezt tőlünk vette el. Igazuk volt-e vagy sem, vagy beszéljünk részigazságról? Számít az? Az idő kerekét vissza lehet forgatni?

Mi volt Tibor legnagyobb „felelőtlensége”?
1, Az önismeret hiánya. Az, hogy a szubjektív énképe oly messze volt az objektívtől… Az elvártól meg főleg…
2, Hitt a hízelgő „természetesen rád szavazok” típusú ígéreteknek.

3, Eszébe sem jutott tudatosan kampányolni, esetleg valami objektívebben mérhető módon megtudni a „köz” véleményét.

Ha bennünket kérdezett volna Tibor az alábbi három tanácsot adtuk volna:
1, Tanulni. Megismerni önmagát, a választói lélektant. + Megjeleníteni azt a két archetípust, amely szinte elengedhetetlen a győzelem megszerzéséért. (Erről itt írunk>>>)
2, Esélynövelő tettekel növelni az elismertségét.

3, Jókor, jó kérdésekkel, jól kérdezve megtudni, hogy milyen esélyei vannak Tiborunknak!

Ön is ismer ilyen „Tiborszerű” önjelölteket? Hízeleg nekik? Van a családban is? Jaj, bocsánat, éppen önről szólt ez a kis történet, csak éppen nem Tibor az ön neve, meg nem boltos, meg nem…

Ma még nem késő kilépni a „Tiborunk szindrómából”!
Segíthetek?
Az oldal tetejére