Tükrök árulása, avagy egy (kettő) markáns csapda az elismerté válás útján…

Bohumil Hrabaltól kölcsönöztem a mai blogbejegyzésem címének elejét.
Mire gondolok, amikor a tükrök árulásáról írok?

Sok regnáló polgármester, illetve leendő polgármester jelölt esik abba a csapdába, hogy akik visszajelzéseket kellene, hogy adjanak nekik gondosan fésült véleményükkel elárulják a véleménykérőt.

Hát ne is legyen a problémám, inkább a lehetőségem kellene, hogy legyen...

Miről kell vélemény?

Arról kell vélemény, hogy engem, mint a 2019 őszi választások egyik jelöltjét milyennek is tartanak a megkérdezettek, illetve az ő ismerőseik.

Hogyan lesz árulás az egészből?

Tapasztalataink szerint ritka az objektív információátadás.
A megkérdezettek jelentős része – saját jól felfogott érdekében – hízeleg és a jókat mondja, mert nem mer, vagy nem akar kritikát gyakorolni.
Jó példa erre, amikor a regnáló polgármester – mondjuk egy kötetlenebb év végi vacsorán – a hivatal dolgozóit kérdezgeti, hogy milyennek is látják őt valójában, s szerintük mit gondolnak róla a választók…
Nos, vajon hány objektív válaszra számíthat?
És hány objektív választ kap(hat) a családjától, baráti körétől?

A másik markáns csapda és alapjába véve ezért írtam ez a bejegyzést, az az, hogy egyre több csatornából folyik, valami ilyesmi: „A boldogságod egyik titka az, hogy nem foglalkozol azzal, hogy ki-, mit gondol rólad!”

A polgármesterré válás esélynövelő törekvéseit vastagon áthúzza az ilyen jellegű gondolkodás!
Mert miről van szó? Személyes márkát építünk, és erős énmárka létrehozása a cél! Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy – bizonyos határokon belül – megfeleljünk a választóink elvárásainak.
A személyes márka építéséről itt írunk>>>
Arról pedig, hogy miként lehet professzionális módon megtudni, hogy miként gondolkodnak egy-egy jelöltről a választóik arról pedig – többek között – itt írunk>>>

Igen, ez már valóban döbbenetes tud lenni...

Összegzésül:

Érdemes azon gondolkodni, hogy vajon milyen embert választanak meg szívesen polgármesterüknek a választók. Mit kell ehhez markánsan megjeleníteni a jelöltnek?
És bizony az önbizalomerősítő/életvezetési guruk azon tanácsát, mely szerint nem kell foglalkozni mások véleményével, tanácsos figyelmen kívül hagyni.

Úgy gondoltam, hogy eddig fog tartani ez a kis írás, de bennem motoszkál még az, ami túlmutat a fentieken.
Megosztom önnel.

Egyik nagy kedvencem, Benedek István, a híres és elismert pszichiáter és író jegyzi meg – ha jól emlékszem – az Aranyketrec című művében, hogy a skizofrénia egyik jellemzője, hogy már végképp nem érdekel a körülöttem lévő világ véleménye. Sőt! Könnyen el lehet jutni ide, amiről Kosztolányi ír:
„Én önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam, ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé
s a peremén
a gőgös írás:
én.” (Kosztolányi Dezső: költő a huszadik században – részlet)

Elnézést a kitérőért, gondolom ismer ön is olyanokat, akikre illik a Kosztolányitól idézett leírás. Vajon hány ilyen szemléletű embert választanának meg vidéken polgármesterüknek a népek?
Leendő jelöltkén, ön ugye nem határolódik el a környezete véleményétől?
Ugye nem tagadja, nem magyarázza meg az észrevételeket?
A minimum. Nem? De! Legalább a választásokig. Okosan!
Az oldal tetejére